A 2006 ősze óta eltelt időben a köztársaság elnöke a problémák
kezelését elősegítő első számú közjogi méltóságból a problémák egyik
forrásává vált. Minden korábbinál nagyobb szükség lenne egy tekintélyes
államfő moderáló szerepére, de a jelenlegi államfő tekintélye minden
korábbinál mélyebbre jutott. Legutóbbi botlását augusztus 25-én követte
el, amikor saját, "56-os értékeket" védelmező érvelését felejtette el
alkalmazni.Mindössze
néhány héttel ezelőtt - Horn Gyula kitüntetésének megtagadását
indokolva - fejtette ki, szerinte mit gondoljunk a Köztársaság és 1956
viszonyáról, de azonnal megfeledkezett róla, amint a Fideszbe
befurakodott szélsőjobboldalival szemben kellett volna határozottan
alkalmaznia. "Az 1956-os forradalom tagadása a Magyar Köztársaság alkotmányos értékrendjének tagadása." Ez az idézet Sólyom László Gyurcsány Ferencnek írt leveléből származik.
Így indokolta az államfő Horn Gyula magas állami kitüntetésének
megtagadását. Ha ezt az érvelést a köztársasági elnök érvényesnek
tartotta júliusban, talán érvényesnek kellene tartania augusztus végén
is.Mi történt augusztus 25-én? A Sándor-palota előtt tartott
tömeges meggárdulás alkalmából, egyáltalán nem mellékesen Wittner Mária
fideszes képviselő az államfő orra előtt gyalázta meg a Köztársaságot -
már ha elhisszük Sólyom Lászlónak, hogy 1956 becsületének nyilvános
megcsúfolása a Magyar Köztársaság alkotmányos értékrendjével
ellentétben áll (hogy elhisszük-e ezt az államfőnek, arról később).Ha igaza volna Sólyomnak......
abban, hogy miért kellett megtagadnia Horn Gyula kitüntetését, a
köztársasági értékek pártatlan őrének ezen az alapon egyenesen
kötelessége lenne fellépni - ha nem is minden esetben, de legalább a
legkirívóbb, legszégyenletesebb esetekben - az 1956-ra gyalázatot hozó
közéleti megnyilvánulások ellen. Az államfő ilyen
megnyilvánulásnak ítélte az 1956-os forradalmi erőkkel szemben fegyvert
fogó, és akkori döntését ma is vállaló, tetteit indokoltnak tartó Horn
Gyula magas állami kitüntetésre terjesztését. A köztársasági elnök
szerint gyalázat, hogy Horn Gyula 1956-ban fegyvert fogott a "közrend
védelmében". Ezt Sólyom László számára az sem írhatja felül, hogy Horn
a jelenlegi köztársaság alkotmányát tisztelő közszereplő, aki a
köztársaság megdöntésére semmilyen formában nem uszít. Sólyom ezért
szimbolikusan kitaszította Hornt a Magyar Köztársaság kitüntethető
polgárai köréből.Augusztus 25-én azonban minden eddiginél súlyosabb támadás érte 1956 eszmeiségét. Wittner Mária
Fidesz-képviselő nem átallotta az 1944-es szellemiséget árasztó
gárdisták avatására legalább jelképesen behurcolni az 1956-os
zászlókat. Az elnök a Horn-affér után nem hagyhatná szó
nélkül az 1956-ra hivatkozva, a parlament legnagyobb ellenzéki
frakciójából szélsőséges uszítókat pártoló Wittner ámokfutását. Ha
valami veszélyezteti az 1956-ra alapozott köztársasági értékrendet, az
a halálos ítéletére hivatkozó képviselő által Fidesz-védőernyő alatt
elkövetett folyamatos szélsőjobboldali hergelés. Wittner egy ország
számára kapcsolja össze a szélsőjobboldali gyűlölködést és 1956-ot.
Márpedig ez a kettő nem lehet azonos. A Köztársaság értékrendje
nyilvánvalóan nem ezen az alapon épült fel.Ha érvényes
hivatkozási alap lehetett 1956 értékeinek védelme a Horn Gyula-ügyben,
akkor ebben a sokkal súlyosabb esetben még inkább érvényesnek kell
lennie. Ha Sólyom László ebben az alkotmányos alapértékeket
érintő kérdésben egységes álláspontot akar képviselni, akkor egy
kitüntetés odaítélésénél sokkal nagyobb súlyú ügyben hasonlóan
határozottnak kellene lennie. Ezúttal nem az 56-osok - hajdani -
ellenfelétől kellene védeni az 56-os értékekre alapozott Köztársaságot,
hanem az alkotmányos értékek jelenlegi ellenségétől, az 56-ra hivatkozó
szélsőjobboldali uszítástól. Szép feladat lenne ez egy államfőnek, ha
morális etalon kíván lenni.Sólyomnak azonban nincs igaza......
amikor Horn Gyula kitüntetésének megtagadását indokolva azt a látszatot
keltette, hogy a Köztársaságnak és elnökének bármi dolga lehetne
polgárainak 1956-ról alkotott véleményével. (Magyar Köztársaság Alkotmánya, 61. § (1)
A Magyar Köztársaságban mindenkinek joga van a szabad
véleménynyilvánításra, továbbá arra, hogy a közérdekű adatokat
megismerje, illetőleg terjessze.) Ha Horn Gyula pályáját és
tevékenységét minősítő döntését indokolni próbálja, annak ilyen
megalapozást nem adhat.Amennyiben ez a liberális közelítés
elfogadható, akkor az államfőnek persze semmi dolga Wittner Mária
Fidesz-képviselő véleménynyilvánításaival sem. Nem kötelessége észlelni
a lyukas zászlók körülhordozását a szélsőséges demonstrációkon.
Mindennek észlelését és értékelését rá kell bíznia a közvéleményre és
a választópogárokra. Ebben az esetben azonban az államfőnek
Horn Gyula kitüntetés-ügyében adott indoklása is a véleményszabadság
megengedhetetlen korlátozása volt. Sok korábbi példa alapján
eddig is tudtuk: kétélű fegyvernek bizonyulhat, ha egy közszereplő
erkölcsi mércét próbál felállítani polgártársainak. Ilyenkor
természetszerűleg megindul a méricskélés, és maga az etalon is
számítson rá: minden lépése vagy mulasztása gyorsan megítéltetik. Sólyom László már elnöki ciklusa elején eljutott odáig, hogy nehéz komolyan venni morális intelmeit.
Elolvasom »