Radnóti Menet, 2010: beszédem a 298-as parcellában
tamastibi|2010. nov. 10. 14:31
antifasiszták, antifasizmus, demokrácia, fasizmus, RadnótiMenet
November 9-én, Radnóti Miklós halálának évfordulóján, azon az évfordulón, amely a nácik által szervezett Kristályéjszaka elnevezésű pogrom dátuma és Nemzetközi Antifasiszta Nap is, idén második alkalommal ment végig Pesten a Radnóti Menet. A 298-as parcella utolsó előtti sorában állva nyitottam meg a 2010-es menetelést, az alábbi pár szóval.
Radnóti Menetnek ez a helyszín akkor is nagyon jól kiválasztott kiindulópontja lesz, ha – remélhetőleg minél gyorsabban – sikerül megszüntetni a Rákoskeresztúri Új Köztemető 298-as parcellájában fennálló botrányos állapotokat.
A parcellának abban a sorában emlékeztünk Radnóti Miklósra, ahova a költő életének utolsó, szenvedésteli hónapjairól mindenkinél többet tudó keretlegényeket temettek, népbírósági halálra ítélésük és kivégzésük után. A bori keretben szolgált és tetteiért a népbíróság által halálra ítélt Tálas András sírköve mellett állva kezdtük a Menetet, nem messze Asztalos Ferenc, Juhász Pál bori keretlegények sírköveitől. 1947-ben a népbíróság a bori táborban elkövetett tetteikért és az 1944 őszén Magyarországon áthaladó halálmenet keretében elkövetett tetteikért mondta ki rájuk a halálos ítéletet.
Mielőtt elindultunk, ott a helyszínen körbenézve saját szemünkkel győződhettünk meg a 298-as parcellában fennálló botrányos állapotról. A parcella szépen rendezett, gondozott része a temetőnek, a 301-es parcella szomszédságában, azzal megegyező szintű közpénzből finanszírozott gondoskodást kap. A Radnóti Menet résztvevői a parcella bejáratánál láthatták a székelykaput, amelyen felirat hirdeti, hogy ez egy „Nemzeti Panteon”. Ünnepi alkalmakkor a székelykapun át mehetnek be a koszorúzó delegációk a haranglábhoz. (Tavaly még a kormányon levő MSZP delegációja is koszorúzott ott – november 9-én a Magyar Nemzeti Gárda, a betiltott Magyar Gárda „hagyományait őrző” szervezet friss koszorúját láthattuk.) A parcella egyik sarkában egy fekete emlékkő hirdeti egy „bajtársi szövetség” kegyeletét. A székelykaput, akárcsak az emlékkövet, a rendszerváltás utáni első kormány idején, Boross Péter belügyminisztersége idején nagy sietséggel emelték a parcella rendezését siettető szélsőjobboldali szervezetek, az egyik főszereplő a később a parcellába temetkező Bosnyák Imre volt.
Minden úgy van tehát a 298-as parcellában elrendezve, hogy az oda kilátogató emberek, akik a szomszédos 301-esben az 56 utáni megtorlás áldozatainak sírjait látogathatták meg, a szomszédba átsétálva teljesen jóhiszeműen úgy vélhetik, a 298-as parcella is áldozatoknak állít közpénzen emléket. Azt hiheti bárki, hogy az oda temetettek valamennyien az elnyomók elleni küzdelemért, vagy önkényes bírói ítéletek alapján, semmiért lettek halálra ítélve, kivégezve, és a temető legvégébe eltemetve.
A valóságban a 298-as parcellába 1944-től temettek elhunytakat. Ez a parcella 20. századi történelmünk tökéletes lenyomata: a háború végétől, majd a koalíciós időktől a Rákosi-korszakig az egymást követő rendszerek töltötték fel kivégzett vagy börtönben meghalt személyekkel..A leghátsó sorokban – ahol még kórházi „hulladéknak” számító maradványokat is ástak el – a legtöbben 1945-46-47-ben elítélt, tehát a második világháborúban elkövetett emberiség elleni bűntetteikért halálra ítélt bűnösök. Mint a Radnóti Menetnek apropót adó bori keretlegények. Továbbá ismert nyilasok, a háború utolsó hónapjaiban rémtetteket elkövető személyek. A Radnóti Menet indulási pontján, éppen Tálas András sírköve mellett saját szemünkkel láthattuk, hogy Lukács Ferenc sírkövén és kopjafáján mindig van friss koszorú, friss virág – a szalagokon a felirattal: „nemzetvezetőnknek”…
Mindezek ismeretében a 298-as parcella botrányának jelenleg talán legpimaszabb provokációja a parcella sarkában felállított „Mementó” című feliratos tábla. Főhelyen áll, a 301-es ből átsétálók feltétlenül elhaladnak a tábla mellett, amelyen most is ez a felirat olvasható:
"A II. világháborút követően 1945 és 1956 között hazánkban a hatalmat törvénytelen eszközökkel megszerző és gyakorló szovjetbérenc kommunista rezsim rémuralma ellen szervezkedő nemzeti ellenállás számos résztvevőjét halálra ítélték és kivégezték, sokukat pedig börtönbe vetették. Számosan a börtönben haláloztak el."
A hazug szöveg aláírója a Szabadságharcosokért Közalapítvány. A szöveg hazug, mert semmi sem utal arra, hogy az állítás és minősítés legfeljebb a 298-as parcellában eltemetettek egy részére érvényes. A táblát közpénzből felállíttató, és azért felelősséget vállaló személyek közül valaki álljon a nyilvánosság elé, és mondja a tisztességes emberek szemébe, hogy Tálas András, Asztalos Ferenc vagy Juhász Pál és még több tucat hasonló okból elítélt társuk a „nemzeti ellenállás” mártírja!
A 2010-es Radnóti Menet indulásakor tehát kijelenthetjük: a 298-as parcellában még mindig botrányos állapotok vannak. És megígérhetjük: addig folytatjuk sajtóban, blogokban, demonstrációkkal, tájékoztató munkával szívós küzdelmünket, amíg a felelősök nem hajlandók a tisztességes rendezésre, az igazságnak és a demokratikus köztársaság szellemének megfelelő állapotok kialakítására.
2010. november 9-én, a 298-as parcellában
Zárójelben érdemes megjegyezni ugyanakkor, hogy a parcellába érve szinte reflexből mindenekelőtt körbesétáltam, megnézni, mi hogyan található. Nem véletlenül alakult ki ez a reflex. A 298-as ügyében indított küzdelem civil résztvevőjeként már kialakult bennem egy bizonyos óvatosság. A parcellába már sokadszor kilátogatva tapasztalhattam, hogy – legtöbbször fű alatt, felemás megoldásokat alkalmazva – titokzatos kezek változtatásokat hajtanak végre a hátsó sorokban.
Az első nagy botrány még a nagy nyilvánosság érdeklődése mellett zajlott. Csapody Tamás barátunk tette közzé, hogy a parcella rendszerváltás utáni rendezése során a központi táblán, „A hazáért haltak mártírhalált” listáján ott szerepeltek a háborús bűneikért halálra ítéltek nevei is. Történész bizottság alakult a tábla átírására, és jelenleg a felirat már nem botrányos. De azóta sem állt meg az élet. Miközben a 298-as parcellában látható helyzetet bíráló cikkeinkre, felszólalásainkra a „méltatlan támadásokat” elutasító válaszok érkeztek, időközben valaki mégiscsak utasítást adott a temetőben dolgozó alkalmazottaknak, hogy bizonyos sírokról csavarozzák le a Köztársaság elismerését jelképező bronzcímereket, és a kopjafáikról szedjék le nemzeti színű szalagot. Érdekes, hogy a kiválasztott sírok nagyrészt egyeznek a bírálók által felsorolt botrányos nevek listájával. A munkálatok megrendelői tehát nem véletlenszerűen dolgoztak. Más kérdés, hogy ha valaki kimegy a parcellába, és megnézi, hogy a kicsavarozott címerek helyén milyen foltok, lyukak maradtak, sírrongálásra gyanakszik. A Radnóti Menethez csatlakozott barátaink között is elhangzott az a feltételezés, hogy talán fémgyűjtők szedegetik le a címereket – ez a tévedés utalhat a munka minőségére...
A parcella történetéhez nagyon is hozzátartozik, ami a rendszerváltás óta történt, és mindaz, ahogyan az első számú felelős, Boross Péter felügyeletével a kibontakozó bírálatokra reagáltak a parcellának közpénzből finanszírozott fenntartói (Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság, Szabadságharcosokért Közalapítvány) Beszédemben említettem, hogy a parcella 20. századi történelmünk lenyomata. A 21. századi történelmünké is…