Amikor ekkora a baj, a kisebb helyekre kevesebb figyelem jut. A Csereháton működő tomori filmesek azonban leküzdötték ezt az akadályt.
Május közepén frászt hozott az egész országra, hogy a nagy esőzés olyan nagyvárosban is elöntötte az utcákat, mint Miskolc diósgyőri lakótelepei. Azokban a hírekben Kazincbarcika is gyakran szerepelt, az áradás ott is katasztrófával fenyegetett. Aztán Szikszó, és a Bódva áradása után a sajnos hetekig tragikus főszereplővé vált Edelény következett.
Borsodban túl sok volt a baj, túl sok helyen okozott emberi szenvedéseket a természeti csapás. Ilyenkor a kisebb helyekre kevesebb figyelem jut.
A Csereháton működő civil újságíró stábok (munkájuk eredményei megtekinthetők a cicsero.neten) közül azonban a tomori filmesek leküzdötték ezt az akadályt.
Május 16-án elkészült az első film, Árvíz Tomoron címmel. Felkerült a youtube-ra ( http://www.youtube.com/watch?v=TWiowhGiZrY), ahol azóta ezrek látták. A filmet átvette a stop.hu is (http://stop.hu/articles/article.php?id=666437).
A tomori újságírók profi módon alkalmazzák a Facebook lehetőségeit is, így a kis falu szenvedéseiről is gyorsan értesült a netes közösség.
A segítőkész civilek nagyon gyorsan összegyűjtötték és a helyszínre szállították az első adományt. A szállítmány elsősorban tartós élelmiszereket tartalmazott. A tomori civil újságírók dokumentálták az adomány megérkezését, és a károsultakhoz juttatását. Ez a film is felkerült a youtube-ra ( http://www.youtube.com/watch?v=IVGN1Gzd4tk ).
Készült egy film az első árvíz által okozott károkról, és a civilek által megszervezett tisztítószer-osztásról is (
http://www.youtube.com/watch?v=rrZGsbP_ZlY ).
A tomoriak számára már hónapok óta gyűjtöttünk egy nagyobb ruhaszállítmányt is Budapesten. Az első csomagok, egy kiváló állapotban lévő, minden korosztály számára ruhákat tartalmazó rakomány németországi gyűjtésből érkezett.
Az árvíz napjaiban még további felajánlások is érkeztek, és elhatároztuk, hogy amint tudjuk, felvisszük a Cserehátra.
Ez sem ment azonban egyszerűen - mert jött a második csapás. Éppen azon a napon, amikor megkíséreltük a tomori kirándulást, az újabb nagy esőzés ismét rendkívüli gyorsasággal felduzzasztotta a borsodi patakokat és folyókat. Vissza kellett fordulnunk. A youtube-ra felkerült újabb felvétel aznap éjszaka készült Tomoron ( http://www.youtube.com/watch?v=Ox5KN_IotjM ). Miskolc közelében, egy Hernád völgyi faluban helyeztük el ideiglenesen rokonoknál a csomagokat (akkor még nem tudtuk, hogy mi lesz a Hernádon...) Még nem múlt el ez az újabb árvíz - a média Felsőzsolca, Edelény, Kiskinizs, Ónod képeit mutatta napokig), amikor másodszor is nekivágtunk egy kisteherautóval, és elvittük az összegyűjtött adományokat Tomorra, ahol a helyiek végre átvehették.
A szállítmány igen nagy részét a németországi küldemény jelentette, amelyhez az árvízi hírek napjaiban további, addig egymást nem ismerő civilek adományai is társultak.
Az út az apadásról szóló hírek ellenére még mindig kalandos volt.
Az M3-asról az M30-asra kanyarodva nem lehetett végigmenni Miskolcig, mert az a térség, Felsőzsolca környéke vízben állt. Sajópetri, Sajólád, Alsózsolca irányában próbáltuk megkerülni azt a környéket, a közútkezelő reggel úgy tájékoztatott, hogy arra szabad az út.
Alsózsolcán homokzsákokba, vízben álló, lezárt utcákba ütköztünk, és elkezdtünk 5 km-es sebességgel barangolni a többi autó után, jobbra is egy kicsit, balra is egy kicsit. Többször bele kellett menni a fél-egy méteres vízbe, amelynek nem is mindig láttuk a végét, csak reméltük hogy arrafelé át lehet menni. Szörnyű élmény egy településen keresztülmenni, ahol az emberek már feladták a védekezést, a víz a házakban, a kertekben van, kint álldogál mindenki a kerítésnél, a teraszon vagy az utcán. Az egész falut csend üli meg, de ez nem a városiak által visszavágyott csend. Láttunk néhány vízbe roskadt házat is, ez sem javította a hangulatot.
Át kellett keveregnünk a hírekben sokat szereplő, legtöbbet szenvedett Felsőzsolcán is.
A csomagok egy részéért a Hernád melletti kis faluba kellett mennünk. Pechnek bizonyult, hogy egy héttel azelőtt éppen ott találtunk helyet, mert a Hernád is megvadult, és a 37-es utat, amelyen máskor 15 perc alatt elérhettük volna a falut, a gesztelyi hídnál le kelltt zárni.
Észak felé, Onga-Szikszó-Encs-Gibárt-Tállya-Mád irányába kerültünk, délután háromra értünk a célunkhoz, amely Budapesttől egyébként két óra távolságban van... Ott egy kicsit pihenni tudtunk, aztán újra körbe vissza Szikszóig, és kb délután ötre értünk el Tomorra.
A csomagok végre jó helyre kerültek. Remélem, hogy Tomoron jó hasznát veszik az adományoknak.
Abból pedig bárki tanulhat, hogy fényképezőgéppel, kamerával és az internet lehetőségeinek felhasználásával hogyan tudja megsokszorozni a helyi erőket egy civil közösség.
